Benke Ferenc - Dunatáj Fotókör

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

KLUBÉLET > Tagok

 Benke Ferenc (1932 -2014)

Fotósmúltam

Úgy adódott, hogy 1950-ben Arnóczky nagyanyám vett egy Kodak 6×9-es boxgépet nekem a szolnoki piacon. Ekkor voltam hetedikes gimnazista, vagyis a mai 11. évfolyamos. Ez a masina egy téglalap alakú doboz volt, és 8 képet exponált a tekercsfilmre. A második exponáltfilmet magam hívtam elő a tyúkólban, mert a legsötétebb ott volt. Úgy vélem ettől az időtől számolhatom tudatos viszonyomat a fotóhoz. 
Voltam a bajai, dunaújvárosi fotóklubnak tagja az ötvenes, hatvanas évek fordulóján, és örültem, ha képeim olykor falra is kerültek. Első képem egy portrét (Kitty) ítélt a nagytiszteletű zsűri méltónak, hogy a Vácott falra kerüljön.

              Galériám >
Nem tartom magamat fotóművésznek, ilyen címre nem törekedtem, inkább jó fotógráfusnak hiszem magam, akinek ha szerencséje van – mert arra nagy szükség van – és ha minden összejön, és emocionális telítettségemet is fölszínre tudom tornászni, akkor jó mondanivalójú képeket is készítek. Három önálló kiállításom volt, és több közös bemutatkozás. Ma már több díjazott képem is van. Az embert és a róla, környezetéről leexponáló fotót egynek érzem a nagybetűs EMBERREL, mert a fénykép(művészet) az emberi nem egyik csodája, mint ahogy önmagában a homo sapiens is – belső hitem szerint – egyedi csoda. Ebből a meggyőződésből a lencsét igyekszem e csodára és környezetére irányítani!
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz