Mátételke - 2011. - Dunatáj Fotókör

Mi, fotóköri tagok persze örültünk a kirándulásnak (egy kis ingyen kaját, piát, levegőváltozást ki utasít vissza), hisz nagyon kíváncsiak voltunk a tájra, amiről Gábor már sokat mesélt.

Kilenc óra körül sikerült összeverődni a találkozóhelyen, majd innen néhány autóval karavánt alkotva útra keltünk Jánoshalma irányába, mert ezt az erdőkkel tarkított utat választottuk inkább a kátyús út ellenére is. No a fenékrázást meg is emlegették a hátsó üléseken szenvedők, de hát a kaland az legyen kaland. Sikerült némi navigációs segítséggel, meg az előzőleg a főnöktől kapott rendkívül aprólékos útleírással és rajzzal (templomnál balra, aztán meg nézz balra) a kertek alatt időben odaérni, aminek a gazda részéről mindjárt egy jó kisüsti lett a jutalma. (Azért nem érkeztünk üres kézzel mi se, így lehetett volna akár a vége egy mise.) A rázós utat követően megismerkedtünk barkácsoló, dolgos kezű házigazdánk tanyájával, melynek központi ékessége az udvaron felépített szaletli, amelyben egy kiadós kemence is helyet kapott. Ebben már lobogott a tűz és vendéglátónk fel is sorolta a napirendet. Ebben reggelire házi készítésű kenyérlángos, majd ebédre csuporban főtt leves és tepsiben sült húsok elfogyasztása, a környék bejárása és taggyűlés megtartása került be. Örültünk ezeknek a programoknak, mert lepénysütést nem sűrűn látunk manapság, pláne a főnök előadásában, így fotómasináinkat készenlétbe is helyeztük, hogy dokumentáljuk a történelmi eseményeket.

Közben kellemes társalgás alakult ki, melynek során szakmai és helyismereti viták mellett az alkalmi pékünk előadását is figyelemmel hallgattuk. Az elkészült lepény inkább cipó lett, de mivel nagyon finomra sikerül és éhesek voltunk, minket a továbbiakban csak a libazsír és a tejföl, meg a fűszerek érdekeltek, mellé egy kis itókával. Miután degeszre tömtük magunkat, kezdtünk néhányan elbóklászni a környező házak felé fotótéma keresése okán, míg mások továbbra is a kemence környékén lábatlankodtunk és lestük a csupor, no meg a tepsik sorsát. Élvezettel figyeltük a büszke gazda csipötke szórását és a kemence kezelésének rejtelmeit is. A jó levegő megtette a hatását, mire elkészült az ebéd, már mindenki a tányérját kereste és jóízűen falatoztunk, mint akik ma még nem is ettek. Gondoltuk is néhányan, hogy fogunk mi túrázni?

Ebéd után azért felkerekedtünk, és Gábor kalauzolásával körbe jártuk a települést. Megállapítottuk, hogy Mátételkének vannak bizony szép és hangulatos pontja is. A horgásztó és környéke, az öreg házak, a vidéki élet képei számos fotó témái lettek. Hasunk után szemeinket is megetettük, közben jókat beszélgetve. Kissé elfáradva visszatértünk táborhelyünkre, ahol megbeszéltük tagi dolgainkat, majd lassan felszedelőzködtünk és útnak indultunk hazafelé. Mindenki kicsit tovább maradt, mint tervezte, ez is mutatja, hogy igazán jó hangulatban töltöttük a napot. Nem is kirándulás volt ez, hanem egy profi csapatépítő tréning, mely a vendéglátónk kezét dicséri.

Köszönjük neki, mindannyian jól éreztük magunkat!