Önálló tárlatok - Dunatáj Fotókör

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

TÁRLATOK
Önálló tárlatok


Török "Töce" Tibor - A Kalocsai Sárköz Kincsei
 
KALOCSAI SÁRKÖZ KINCSEI·2016. SZEPTEMBER 24.

Kalocsai Kincsvadászat Török "Töce" Tibor a Kalocsai Sárköz Kincsei projektjében már túl van a 266. napon. Tudjuk, hogy ez egy egyéves (365+1 napos) munka, s mivelhogy már csak 99 nap van hátra, így 2016. szeptember 23-án Töce egy rendhagyó zenés képvetítésre hívta össze az érdeklődőket. Mindez a Kalocsai Kortárs Művészeti Klub-ban került megrendezésre. Nagy örömünkre szolgált az, hogy több, mint harmincan ellátogattak erre a programra, mely nagyon jó hangulatúra sikeredett. Több neves művész jelenléte emelte az esemény színvonalát, és széles repertoár volt a foglalkozásokat tekintve: író, festő, zenész, fényképész, szobrász és fazekas is. A hangsúly most mégis Töcén volt, aki levetítette a 266 napot videó formájában, és mint eddig, most is én,Malik Regina adtam hozzá az énekhangom. Személyes élmény engem is ért, neves művészek ismertek el és kaptam dicsérő szavakat.
 
Miután a videókat megtekintették a jelenlévők, egy kötetlen beszélgetéssel folytattuk az estet. Többnyire én kérdeztem Töcét a munkájáról. Arról, mi motiválja, hogy minden nap egy újabb fotót készítsen. Vagy akár arról, milyen elismeréseket szerzett már eddig a vállalkozása révén. Összegezve tehát elmondhatom Töce nevében, hogy elégedett volt és egy nagy, megérdemelt tapsot kapott. Illetve köszönetet is mondtunk neki, hiszen előtte még senki nem vállalkozott arra, hogy Kalocsa és kisebb térségébe eső környék tényleges eszmei értékkel rendelkező kincseit dokumentálja.
 
Azt elmondta nekünk, vannak még tervei a jövő évre nézve, de hogy mi, az egyelőre meglepetés. Mi kíváncsian és nagy szeretettel várjuk azt!
 
Írta: Malik Regina
Benke Ferencre emlékezünk
Tóth János, Kapitány László és Vinczúr Balázs kiállítása
Trilógia

A Magyar Fotográfia Napja alkalmából nyílt meg Kalocsán, a színház előterében Kapitány László, Tóth János és Vinczúr Balázs, a Dunatáj Fotókör tagjainak kiállítása.
„Művészetek nélkül a valóság is szegényebb lenne” - vallotta Seneca.
Albert Camus „A művész és kora” írásában pedig így ír a művész és a társadalom viszonyáról; A művészet olyan kényszerekből meríti életét, amelyeket maga ró magára: mások kényszerétől meghal. Ha viszont önmaga nem kényszeríti magát, akkor nyomban félrebeszél, és árnyak szolgájává válik. Az itt bemutatkozó alkotók mindegyike jó úton halad a tagadás útján. Olyan újszerű kamera- beállításokkal, technikai megoldásokkal, témaválasztásokkal érnek el hatást, amely talán már most kiemeli Őket az amatőr alkotói státusz kényelmességéből, újabb és újabb alkotó kényszereket róva magukra.

Kapitány László, több év eseményfotózás után fordult a művészibb képalkotás felé, s eközben az elmúlt évben az itt is kiállított „Nyakas” című képét beválogatták abba a képanyagba, amely Pécsett volt szabadtéren látható nagy méretben az Európa Kulturális Fővárosa” programsorozat részeként.
 
Tóth János, talán a legsokoldalúbb fotós társunk, aki bátran hozzá mer nyúlni a makró-fotózáshoz, a HDR technikához, és remek szoció- és absztrakt képei is vannak. 

Vinczúr Balázs mindamellett, hogy a rendezvényfotózásban is tud kiemelkedőt nyújtani, szereti új kontextusban bemutatni az embereket és a tárgyakat, mely képeivel azt gondolom már ezidáig is tudott maradandót alkotni. A jó fotós, képei tükrözni tudják a mindenkori valóságot és a mögötte rejlő igazságot, de soha nem mond a képeivel abszolút ítéleteket, nem osztja a világot jókra és gonoszokra, mint ahogy némely döntéshozók teszik, hiszen soha nem épült még zseniális mű gyűlöletre és megvetésre.
Farkas Zoltán – „Tegnapok holnapra”
Gondolatok Soma kiállításának megnyitójához

Farkas Zoltán (Soma) A Dunatáj Fotőkör alapító tagjának „Tegnapok holnapra” című fotókiállítása egy különleges foltja volt a kalocsai művészeti életnek. Az Erdélyből származó már Kalocsához is kötődő, de jelenleg Budapesten élő klubtag kiállítása címében pontosan megjelölte a nézőknek szándékát és céljait.
A fekete-fehér technika utal a fotózás eredeti, fénnyel írással való megjelenítéshez, de a képek nem csak a mának, de a holnapnak is szóló gondolatokat ébresztenek.
Ha megnézzük a képeket, többségében az ember van megszólítva, vele kapcsolatos tényleges megjelenések, vagy asszociációk jelennek meg a nézőben. A szerző a fekete-fehér technikával jól érzékelteti velünk, nézőkkel a saját gyökereit, rálátását környezetére.
Ha valaki a monochrom technikát a maga teljességében szeretné látni, annak különböző kifejezésmódja tetten érhető Soma képeiben.
Jó szívvel ajánlom mindenkinek!                                                                                          Regényi Gábor
Benke Ferenc – „Mint szög a fában”
Salve auctoris

Illő megfogalmazni a szerző gondolatát, ha már tisztes szándékú exhibicionizmusának engedve az érdeklődő közönség elé lép. Meggyőződésem és vélem, hogy aki kamerát vesz a kezébe, és valamiféle mondandó igényével megteszi első kattintását, annak sorsa eldöntetett: közönség elé kell állnia alkotásaival együtt. Ezt teszem 1948 óta. Célom, sohasem a feszengő bemutatkozás volt, hanem a gondolati, érzelmi közvetítés. Ez magyarázza a felvett, s örökkön tömör latinos cím gondolati közvetítése is. A szerző üdvözlete!
Igen, üdvözlöm a látogatót, aki megtiszteli immáron harmadik önálló kalocsai kiállításom. Őszinte vagyok, nem akartam most közönség elé lépni, de klubtársaim minden oldalról ösztökéltek, mint azt a jószágot, amely nehezen akarja a sárból kihúzni a hatalmas társzekeret. Bizony négyszáznál több képből kellett csak nekem válogatnom (Diáim nincsenek benne.), míg a fotókör tagjainak csak 135-ből, mert annyit tettem eléjük, amiből most itt – szerencsére – csak félszáznál kevesebbel találkozik a Kedves Tárlatlátogató. Ez is sok, de ennyi a hivatalos önálló kiállítási bemutatkozás előírása.
Amit barátaim választottak ki képeket, azok javarészével egyetértek, s bizony kevéssé egyikkel-másikkal. Ez így természetes. A nézőpontjaink nem esnek egybe, s ezért vagyunk egyedi alkotók, és ez különböztet meg egyikünket a másoktól. Ez az élet rendje, és így helyes, mert az a fejlődő spirál, ami mindig magasabb szintre viszi az embert, a társadalmat, a gazdaságot és az általános fejlődését, s benne az örök hét művészeti ágat is, és jelenti az ember alkotói értékét. Szerény munkáim több-kevesebb értékével állok most itt Önök előtt, azzal a belső hittel, hogy ha csak egyetlen képem valakit is megérintett, akkor én boldog embernek érzem magam, mert egy embertársammal közös hullámhosszra kerültem az életünk egy ezredmásodpercnyi pillanatában. Ez annyi, mint egy expozíciós idő ami – amennyiben szerencse is társul az alkotóhoz -, kifejező képpé nemesedhet. S ez a fotó! S ez a találkozási pontunk ezen a kiállításon!
Köszönöm, hogy több olyan képemet is megtiszteltek tekintetükkel, melyekkel díjakat nyertem, külön díjak formájában elismerést kaptam, vagy bejárták a hazai, nemzetközi kiállítások termeit.
Kalocsa, 2010. november 19.                                                                                                                                                                Benke Ferenc
Péjó Zoltán – „Kitárulkozás”
 Péjó Zoltán, “Kitárulkozás” című kiállítási anyaga, a kalocsai bemutatást követően Dusnokon, a Művelődési Ház aulájában látható.
Bedi Gyula – „Ember és környezete”
Bedi Gyula önálló kiállítása
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz